Hét Virág

Anyanyelvünk

A szegény ember és az ördög
MAGYAR NÉPMESE

Egyszer megmozdult, felmordult a föld, s a pokolból kibújt egy kíváncsiördög. No, nem olyan agyafúrt főördög, csak amolyan kelekótya, ágrólszakadt, amilyen hébe-hóba lődörög elvegyülve az emberek között a földön. Nem tanult mesterséget, semmihez sem értett, így a zsiványok is elkergették, mert még a vak tyúk tojását sem tudta ellopni, így aztán felkopott az álla, és egy tál krumplikásáért eladta volna a pokol minden katlanát. Zörgött a csontja, kopogott a szeme, amikor a szegény emberrel találkozott.

• Hová-merre, szegény ember?
• Csak ide, a szomszéd faluba - felelte a szegény ember. - Felvállaltam, hogy kirakom az ólból a gazdag ember malacait.
• Hadd menjek veled, legalább megtanulom a malackirakás mesterségét! - rimánkodott az ördög.
• No, nem bánom - állt rá a szegény ember. - Minden kihányt malacért egy fél krajcár a tiéd!
• Áll az alku! - rikkantotta az ördög, mert arra gondolt, így csak megkeres néhány krajcárt, azon meg vesz valami harapnivalót a boltban.

Ám mielőtt munkához láttak volna, gondolt egyet, s megkérdezte: -Aztán mondd csak, komám, honnét tudjuk majd, hányat dobtál te ki, és hányat én?

• Hát csak úgy, komám - felelte a szegény ember -, hogy bizony én minden egyes magam kihányta malacot megjelölök. A kisujjamra tekerem a farkát, és meggöndörítem.

Az ördög rábólintott, a szegény ember pedig megmutatta neki, hogyan kell a malacokat kihányni. Hát, hányja, hányja a malacokat az ördög, hányja ki az ólból, közben patakokban ömlik róla a verejték. A szegény ember meg pipára gyújt, és komótosan fújja a füstöt.
Amikor aztán már egy árva malac sincs az ólban, csodálkozva látja az ördög, hogy csak egyetlenegy egyenes farkú malacka, amolyan satnya fajta álldigál a göndör farkúak között.

• Hé, komám! - kiáltja mérgesen az ördög. - Sehogy sem értem a dolgot, majd beleszakadtam a munkába, és...
• Hja, komám - vág közbe a szegény ember -, úgy látszik, az a satnya jószág mindig vissza-visszaugrott az ólba! Máskor jobban vigyázz!

A gazdag ember közben kifizette a szegény embert, az meg egy fél krajcárt odavetett az ördögnek.
Hej, megmérgedt a csúffá tett ördög, és mérgében olyan erővel vágta a földhöz a pénzt, hogy nyomban megrepedt a föld, és a repedésen át visszaszaladt a pokolba. A szegény ember pedig akkorát kacagott, hogy a Tiszától a Dunáig hallatszott.

Tordon Ákos átdolgozása